csokolade

2011 március 25. | Szerző: herbal |

Atolvasom ujra es ujra es csak ugy sut belole az egykedvuseg.

Tehat nem vegeztem jo munkat…

Mert el akartam mondani azt is, hogy rettentoen szeretem. Es hogy nagyon boldog vagyok, hogy eppen O az az ember, aki leelne velem az eletet.

Mindennel boldogabba szeretnem tenni.

Hogy barmirol lemondanek a kedveert. Csak… En addig nem tudok onmagam lenni otthon, amig itt nem szereztem meg azt, amiert kijottem. Addig nem elhetek onfeledt eletet.

Nem magam miatt. Az Anyukam es a Testverem miatt. A fogadalom miatt, amit egy sokadszor atvirrasztott ejszaka utan hoztam meg otthon. Nekem itt dolgom van meg.

Egy evnyi dolgom. Annyi ido talan eleg, hogy kisimuljanak a rancok Anyukam gondterhelt arcan. Nem adhatom fel a sajat boldogsagomert. Egyaltalan, lehetnek-e boldog, ha cserebe hatat kene forditanom a leliismeretemnek?

Tudod, most eszembe jutott, amikor egy faagon ulve nyaltuk a fagyit gyerekkoromban a barataimmal. Akkor meg annyira szep volt a vilag.

      Csak a csokolade es vanilia ragacsos ize letezett. Es a nevetes.